Légrádi Miklós

1982-ben születtem, és 12 év múlva megírtam első novellámat, ami egy Sherlock Holmes-paródia volt. Ettől kezdve egy darabig Poe és Lovecraft-sztorikat írtam, aztán irodalmi eszmélésem szégyenében saját stílust kerestem.

Amikor pár éve, egy tavaszi napon bekapcsoltam a számítógépemet, még nem sejtettem, hogy a partíciók feloszlatták saját magukat, az összes addigi írásommal együtt. Úgyhogy kénytelen voltam új történetekbe fogni. Közben azzal vigasztaltam magam, hogy a saját művekkel együtt digitális könyvtáram is odaveszett, pontosabban szólva egyetlen hosszú 2bites láncba olvadt, de Hamvas és Platón közé vegyülni nem is olyan rossz dolog.

Általában szokatlan dolgokról próbálok írni, valahogy nem betagozódni a sci-fi/fantasy klisék közé. A kifacsart megközelítést kedvelem a legjobban. Nagy kedvencem Asimov, Pratchett, A Dűne-ciklus (pénzéhes utódok nélkül), Clive Barker.

A Delta Műhelybe egyszer már akartam jelentkezni, de erotikával dúsított sci-fim csak a határidő után 2 hónappal készült el, szóval lemaradtak rólam. De most itt vagyok.