1983. szeptemberében születtem Szekszárdon – s mielőtt megkérdezné valaki: igen, színésznőt is szerettem már! Csillagjegyem szűz, ez sok mindent elárul a jellememről…

Nyolc év általános után Pakson az erőmű középiskolájában tanultam tovább, mint programozó. Szerettem a számítógépes játékokat, s ez a rajongás ma is megvan irántuk. A “cybervilágban” használatos becenevem (Necroman Mk2) is ebből a korszakból ered.

Akkoriban arról álmodoztam, hogy egy Sid Meierher hasonló hírnevű játékfejlesztő leszek (az említett úr restanciái: Pirates!, Civilization, Sim City). De aztán az objektumorientált programozást és a JAVA nyelvet már nem tudtam követni, ezért föladtam ezt az álmomat, és a közgazdaság felé fordultam. Megtetszett ez a tudomány, és a győri egyetemen már ennek tanulok. Ebből nem ábrándultam ki – egyelőre…

Az írással már általános iskolában elkezdtem foglalkozni. Bár a félbehajtott írólap, amire első novellámat írtam, elveszett, a címére (A repülő király) és a történetére jól emlékszem.

Komolyabban a középiskolában kezdtem el vele foglalkozni, mikor valamelyik irodalomórán a tanárnő magyarázata közben úgy éreztem: ilyet én is tudnék írni. Természetesen hamar ki kellett ábrándulnom ebből, mert nem voltam jobb se Dosztojevszkijnál, se Mikszáthnál, se a többi klasszikusnál. Ám a programozással ellentétben ezt nem adtam fel, hanem megtaláltam benne a kihívást.

A sci-fivel már az egyetemen ismerkedtem meg, s egyből megtetszett a tudományos alapokon nyugvó szemlélet. Kezdetben a Solariára írtam a műveimet, onnan indult el az írói pályafutásom. A kezdeti kritikák jót tettek a későbbiekben, sok mindenre reávilágítottak. Hangomat a rövid ötletnovella műfajában találtam meg, de ez nem jelenti azt, hogy le szeretnék itt ragadni ezeknél – de el se akarom hagyni.

2006-ban harmadik lettem a Preyer Hugó Emlékére amatőr SF novellapályázaton Holdreklám című írásommal, 2007-ben felvételt nyertem a Delta Műhely írókörbe.

Mivel az írás olvasással kezdődik, ezért egy is kitérő a kedvenc irományokról. Kedvenc könyvem Michael Ende A végtelen történet című meseregénye, a sci-fi könyvek közül Frank Herbert Dűnéje, míg a magyar művekből Madách Imre Az ember tragédiája.Írói példaképemnek Isaac Asimovot és Örkény Istvánt tekintem, az előbbit az ötleteiért, tudományos világlátásáért és tiszta stílusáért, míg az utóbbit az egyperceseiért, amiben a tömörség mellett kíván minél többet elmondani.

Korábban az volt a kívánságom, hogy jelenhessek meg a Galaktikában – ez a HiperGalaktikával valóra is vált. Most újabb elérendő mérföldkövet tettem magam elé: megjelentetni az első regényemet. Ehhez a műfajához viszont RENGETEGET kell fejlődnöm, de lényegében ezért is léptem be a Műhelybe.

Nem szeretnék főállású író lenni, bár három dolgot szeretnék e hobbimmal elérni. Harmadsorban gazdagságot, mert hát melyik író nem szeretné ezt? Másodsorban ismertséget, azaz az emberek tudják, hogy ki vagyok, de legfőképpen elismertséget, azaz a műveimről elismerően nyilatkozzanak, hivatkozzanak. Bár elég nagy célok ezek, én meg kicsi vagyok, de talán ezek az álmok nem is olyan elérhetetlenek, mint elsőre tűnnek…