A héten megjelent a Delta Vision kiadó gondozásában A Világ Közepe című antológia, benne tagunk, Zámori Máté novellájával. Gratulálunk!

Fülszöveg:

A hetedkori emberiség rémálmai az Ibara mélyén fogannak, hagyományaira Új-Pyarron, lelki üdvére megannyi isten és istennő vigyáz… civilizációjának szíve azonban mindmáig Godora helytartóinak székvárosában, az ősi Erionban dobog. A Világgerinc árnyékában terpeszkedő metropolisz fennállásának öt évezrede alatt több csapást állt ki és több legendát ihletett bármely más emberi településnél. E történetek gyakori szereplője a házrengetegét átszelő főutak metszéspontjában álló taverna, melynek legkisebb asztalába ismeretlen kezek a VILÁG KÖZEPE feliratot vésték – a hagyomány szerint itt kezdődik és végződik minden út, mely Ynev vadregényes tájain át vezet.

Vajon miféle történeteket mesél azoknak, akiknek van fülük, hogy meghallják szavát?

Kötetünk – egy tematikus pár első darabja – az utazók és kalandozók Erionjába vezet, és a M.A.G.U.S. univerzum szerzőinek legújabb nemzedékét vonultatja fel – köztük a 2009. évi irodalmi pályázat legjobbjait.

Tartalom:

Király Árpád: A megtörhetetlen
Boruzs Gergely Gábor: Darton áldása
Gali Viktor: Hölgyválasz
Antal Igor: Törzsvendégek
Urbán Tamás: Bor és bosszú
Farkas Dénes: Erioni játszma
Harmath Dávid: Apám kardja
Zámori Máté: A Sólyom árnyéka
Boruzs Gergely Gábor: Könnyű álom
Körtvélyes Ákos: A család mindenek felett
Bereczki Viktor: Elhívatás

A most megjelent M.A.G.U.S.-antológiában az írókör egyik tagja, Jámbor Attila is szerepel Holtak alatt, élők felett című novellájával.

Ezennel megjelentetjük második antológiánkat!

Őszi válogatásunkban Balogh József, Farkas Balázs, Jobbágy Tibor, Moskát Anita, Sümegi Attila, Szilágyi János és Takács György írásait olvashatjátok. A következő szám 2010 tavaszán jelenik meg

Az antológia letölthető pdf formátumban a következő linkekről: monitor- és nyomtatóbarát változat. Tovább olvasom…

Ősz volt, már rég lehullottak a fákról a harsány színű levelek, s az esti alkonytól is elszívta a színt a közeledő fagy. Kopaszon állt a büszke diófa a dűlő mentén, reszkettek a vékony diógallyak, recsegett a világítótorony fala az esti szélben. Henry a torony legfelső ablakában könyökölt, s miközben a tájat figyelte, fázósan összehúzta magán vastag kardigánját. Egyre sötétebbek az esték… – gondolta miközben kipöccintette a pipájában maradt dohányt az épület előtt terpeszkedő reszketeg bokorba. A tájon elkoptak a színek, akár egy elhasznált szőnyegen. A tenger morgós hangulatában volt, elnyelt minden szürkeséget, eggyé vált az éggel. Kopár szántóföldek szabdalták keresztül a közeli dombokat. Minden a napfényre várt, de az már gyenge volt, hogy harcoljon, s az utolsó sötétrózsaszín felhő mögött eltűnt az égről. Tovább olvasom…