Az Avana egyesület gondozásában megjelent az Avana Arcképcsarnok 2010/2. száma, amely a “Manipulált ember” című pályázat novelláit tartalmazza. Az antológiában helyett kapott Balogh József, illetve Farkas Balázs novellája is.
A kiadvány megrendelhető az egyesület postacímén (Avana Egyesület 3100. Salgótarján, Fáy A. krt. 86.) vagy megvásárolható a Tuan kiadó könyvesboltjában.
Gratulálunk nekik!

Tartalom:

Lőrinczy Judit:A tűz középpontjában
Balogh József: Megváltás bűneinkért
Befolyásolhatóság
Farkas Balázs: Pengő
Rozán Eszter: Tiltott terület
Barabás Nelly: Porszem a sorok között
Bukros Zsolt: Isten szava
Az olvasás kulturális tőke
Szabó László: Pontos idő
Szalai-Balázs: Kelet-Nyugat
Nagy István Paphnuitus: Legenda a kovácsról, aki elhagyta a kalapácsát
Damien Grove: Új genezis
David Fincher – Sági Balázs írása

A Cherubion kiadó gondozásában megjelent a  Fény a horizonton című antológia, benne tagunk, Sümegi Attila (Quintus Moreno) novellájával. Gratulálunk!

Fülszöveg:

A Horizont Fényéről rengeteg legenda és történet kering a galaxisban. Tény, hogy a hajónak a Siph¬res-deltoidban veszett nyoma, éppen egy hatalmas zsákmány megszerzését követően, nagyjából száz standard évvel ezelőtt. Néhány éve, amikor három hajó is azzal tért vissza a deltoidból, hogy látták a kísértethajót, kalandorok százai vetették magukat a kincs után. A legtöbbjüknek ugyanúgy nyoma veszett, mint Lin Ku-Chuei hajójának, aki pedig visszatért, sosem merészkedett többé a deltoid közelébe. Ekkor terjedt el a legenda, miszerint a hajó kísértetté vált legénysége védelmezi a kincset…
Krammer parancsnok négy egybekapcsolt városhajóval érkezik a Vellax-rend¬szer negyedik bolygójához, az Édenhez, több mint négyszázezer telepessel a fedélzeten, hat hét alatt hagyva maga mögött a harminchét millió fényévnyi távolságot. Bár eleddig az emberiség még nem bukkant értelmes, idegen intelligencia nyomára, az az azonosítatlan űrobjektum, amit bolygókörüli pályán talál, nem téríti el szándékától Krammert. De az a baljós üzenet, ami az Édenen várja…

Űrkalózok, kísértethajók, lemészárolt földi telepesek az Édenen, idegen intelligencia, élőholtak, világok vándorai, világok teremtői és a feltámadó Csillagszél együttes új space rock kalandja. Nyolc izgalmas és szórakoztató történet várja egy újabb fantasztikus utazásra.

Tartalom:

DANNY GRAVER: Édentől nyugatra
QUINTUS MORENO: Space Rock
S. L. CORNELIUS: Világok közt
TIM MORGAN: Antichtone
CHRISTIAN CROWE: Élőholtak
PETER SANAWAD: Visszatérés a zuhanó világra
NORBERT WINNEY: Tíz generáció múlva
KYRA POTTER: Fény a horizonton

Ezennel megjelentetjük második antológiánkat!

Őszi válogatásunkban Balogh József, Farkas Balázs, Jobbágy Tibor, Moskát Anita, Sümegi Attila, Szilágyi János és Takács György írásait olvashatjátok. A következő szám 2010 tavaszán jelenik meg

Az antológia letölthető pdf formátumban a következő linkekről: monitor- és nyomtatóbarát változat. Tovább olvasom…

Azokból a hónapokból leginkább a fertőtlenítőszer szagára emlékszem, melyet csak tompítani tudott a légfrissítő által kikevert vegyszer-permet, de elnyomni sohasem. Az elektromos rollerek kerekének nyikorgására, mert a nővérkék szinte mindig túl gyorsan vették be a kanyart a kórház műpadlóval borított folyosóin; meg az orvos szemüvegére, ahogy mindig becsillant a hullasápadt fényben, ahogy lehajolt, hogy a pneumatikus fecskendőből újabb adag fájdalomcsillapítót pumpáljon Veronika ereibe. Tovább olvasom…

Hosszú Sas rövidet füttyentett. Hallani alig lehetett, csupán lehelve préselte ki a levegőt makulátlanul fehérlő fogai közt, ám a helyiségben tartózkodó férfiak mégis felkapták fejüket a hangra. Bölcs Medve kezében megállt az eddig körbejáró, faragott mintákkal ékesített pipa, és lassú, megfontolt mozdulattal tette maga mellé a füstölgő tárgyat.

Egyikük sem szólt. Meggörnyedve ülték körül a faház közepén kialakított, inkább csak turista látványosságnak szánt, mint valódi használati eszközként funkcionáló tűzteret. Vékonyka láng imitálta a máglyát, és az ujjnyi vastag hasábokról aprócska füst vonaglott felfelé, hogy a plafon közelében megrekedve, a mestergerenda mentén kígyózva a deszka rései közt kutassa a szabadba vezető utat.

Tovább olvasom…

Maró Tűz Után 3209. Tavasz

Sokáig, évszázadokig tűnődtem, miként tudnék egyszer s mindenkorra végezni a süvegfával, és azt hiszem, végül is rájöttem a megoldásra: egy gyökeret növesztek alá, körbekerítem, és olyan szorosra húzom a tövet, hogy ellenségem ne juthasson tápanyaghoz.

A terv kivitelezhetőnek tűnt, csupán egyetlen nehézsége adódott, mégpedig a kettőnket elválasztó jó húszméteres szakadék. Egyszerű gyökérzettel lehetetlenség áthidalni, de én megtaláltam a módját, hogy mégis sikerüljön. Nem tétováztam tovább, nyomban munkához láttam. Tövem külső oldalán egy apró erezetet meggörbítettem, majd folyamatosan pumpáltam belé a tápnedvet addig, amíg az ki nem türemkedett, és földalatti rüggyé, gyökérkezdeménnyé nem változott.

Rövid ideig gyönyörködtem létezésem újabb darabjában, és elhatároztam, hogy tervem megvalósítása minden más fegyverrendszer fejlesztésével szemben elsőbbséget fog élvezni. Ezentúl csak a kémlevelek nevelését végző ágaimhoz juttatok el kicsivel több nedvet – mindig is fontosnak tartottam a felderítést –, de egyéb gallyaim éppen csak annyi tápanyagot fognak kapni, amivel szinten tartható lesz bennük a keringés. Ha elég óvatos vagyok, a süvegfa nem fogja észrevenni harci készülődésemet. Tovább olvasom…

Ez a szombat este sem tűnt izgalmasabbnak, mint a többi. Untam a bajszos, cowboykalapos tahókat a többi asztal körül, untam a dagadt nőiket a hasukon összekötött kockás ingeikkel, untam a countryzenét, a konyhából kiömlő olajszagot, a poharam alján a langyos sört, az egészet. Azonban nem panaszkodtam, és nem is töprengtem túl sokat a dolgok miértjén; ha az egész istenverte Dogwood-ban csak ez az egy bár van, akkor ide kell jönnöm, nem mehetek máshová. Ahogy az is törvényszerű, hogy egy idő után elegem lesz a műsorból, és hazamegyek.
Azt is tettem: kifelé menet azért odabiccentettem Jake-nek a pultnál. Az örege előtt le a kalappal: megjárta Vietnámot, ott volt a Tet-offenzívánál is, és két lábon jött haza utána. A veterán klubból ismerem őt. Néha ott osztjuk meg egymással a híreket Irakról és Afganisztánról, meg a háborús rémálmainkat, újra és újra. Tovább olvasom…