Az első két kötet még az Animus Kiadónál jelent meg. Nagy sikere volt a rajongók körében, és jómagam is élveztem a művet. A kiadó azonban elállt a harmadik és negyedik kötet kiadásától, így azok a szerző magánkiadásában látnak napvilágot.
A regény a Tuan Kiadónál jelent meg, és a megboldogult Trethon Judit szerkesztette. Sajnos már nem lehet megkérdezni tőle, hogy a borzalmasan megírt első fejezet miért így maradt benne. Talán olvasócsalogatónak, én viszont majdnem leraktam miatta a könyvet, ami kár lett volna.
Benyák Zoltán történetében megismerhetünk egy hatalmas várost, melynek alsó része, a Mélyváros, keveréke egy monumentális csatornának és pincesornak, és a bűnözés, a kilátástalanság és a mocsok helye. A város teteje a Felhősor, ahol a gazdagok élnek, és ahová besüt a nap. Kettő között az erősen védett Kapu biztosít átjárást. Kár, hogy a történeti hátteret nem dolgozta ki a szerző, a hazai SF változatos város-koncepciói közé még egy kerülhetett volna. Sajnos a város létrejöttéról ennyit tudunk: Tovább olvasom…
23jún
Kyra Potter: Amnézia
A közelgő díjkiosztó kapcsán újból kezembe vettem a könyvet, melyet néhány hónapja olvastam. Az Amnézia két nemzetség között dúló háborúba invitálja az olvasót. Bár a történetnek ez az alapja, a regényben (kivéve az elejét és a végét) mindez kevésbé dominál. A cselekmény igazi szála az amnéziában szenvedő főhős útkeresése.
A bevezető jelenetben megismerünk egy hírhedt századost (főhősünket, Oliver Parkot), aki az első oldalon agyonlövet két idős ember, két nőt, valamint egy gyereket. Na, meg lelő egy követ hajigáló bámészkodót. Háború van, az okok ilyenkor háttérbe kerülnek, azonban nem szerencsés kezdet, ha a regény további részében az olvasónak szimpatizálnia kell a karakterrel.
A következő oldalakon még inkább kitűnik; Oliver Park egy karrierista katona, aki ha szükséges, az előreléptetése miatt is örömmel gyilkol. Nem tesz jót a kezdésnek az sem, hogy a második-harmadik oldal igazából háttérmesélés, hogy az olvasó „képben legyen”.
Tóth Csilla első regénye, a Körbe ég, 2007-ben látott napvilágot. Még elolvasás után sem tudom eldönteni, hogy a címbeli ég ige vagy főnév: mindkettő értelmezéssel megállná a helyét, és érzésem szerint az írónő szándékosan hagy libikókázni a két megoldás között.
A cselekmény egyszerű: Late és Haru, a két régi barát, hedonistán dorbézolja át az éjszakákat, gondjaik még hétköznapiak, és az ital úgyis feledteti – míg szembekerülnek a természetfelettivel. Haru válaszol a hívásra, Late viszont őrlődik, míg úgy dönt, eldobja magától az életét. És a könyv igazán csak itt kezdődik. Tovább olvasom…
Jubileumi, XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál (2008. április 24-27.) a Millenáris Parkban
(olvasói vélemény Jakab Róbert tollából)
Különös könyv a GRIN. Szerelmi történet, igényes sci-fi és irodalmi újítás is egyben. 
A történet úgy indul, hogy visszaérkezik az űrhajó a Földre Találtkapitány (Borneo) vezetésével. Számos leendő ifjú űrhajós várja, köztük ott van Johanna is, aki rajong ezért a furcsa férfiért. Ám Találtkapitány megközelíthetetlen és elég különös szokásai vannak. Ám Johanna kitartó. Apránként – az új személyzetis kutakodása által – számunkra is kiderül, hogy az űrhajós nem ember, ráadásul ezzel a vezetőség is tisztában van.
Az érzelmi szál másik felét Dan alkotja, aki viszont Johannába szerelmes és így radikális döntésekre képes. (Nagyon kiváncsi voltam, hogy ezt a háromszöget hogyan oldja föl az író, hogy mindenkinek jó legyen, de becsületére legyen mondva, sikerült neki. 
A könyv utolsó mondata elegáns lezárása volt mindennek.)
(Ellenérdek antológia, Cherubion Kiadó, 2007) 
A címadó regény Szabó Sándor negyedik hosszabb írása az “Ellen-univerzumra”, de mindegyik önmagában is megállja a helyét. Most a tnopok (szőrös izék J) szemszögéből mesél.
Az állam mellett létezik egy Felügyelet, ami ellenőrzi a politikusokat, kémkedik, elemzéseket végez és terveket dolgoz ki az új ellenség (az ember) ellen is. Mi Pnak, egy ifjú ügynök szemén át látjuk mindezt. A Felügyelet koordinálását az agyszerverek végzik, egyikük szintén fontos szereplő. Nem mesélem el a történetet, az olvasás itt egyben felfedezés is, az ember csak apránként rakja össze a részeket.
Minket – mint írókört – főként a megírás hogyanja érdekel. Crabe stílusa letisztult és lényegre törő, ami kell is, hogy ellensúlyozza a szerkesztés bonyolultságát. Az első és utolsó jelenetben említett Tna és Tua által létrehoz egy tartalmi keretet, e két végpont között múlt és jelen váltakozik, miközben a jelenetek egymásra reflektálnak. Vagyis Pnak „ártatlan” és “kiégett” énjét egyszerre ismerjük meg, ugyanazokra a személyekre (barát, kiképző stb) másképp reagál.