Március 3-5 között leadott a Magyar Televízió egy hazai készítésű, három részes minisorozatot, a Géniusz, az alkimistát. Ez önmagában még nem lenne indok a véleményezésre, ha a címbeli foglalkozás révén nem került volna bele némi misztikum-fantasztikum a műbe.
Letölthető, olvasható és meghallgatható a Rost magazin első száma: Juhász Viktor, Csigás Gábor, Körmendi Ágnes, László Zoltán, Fehér László, K. Varga Beáta, Mártonffy Mandula, Miklós Ágnes Kata és J. Goldenlane egypercesei valamint Zaják Krisztián és Kleinheincz Csilla hangosnovellái a Figurák Színjátszó Társulat előadásában.
Töltsd le, olvasd el, hallgasd meg, add tovább!
A Delta Műhely írókör első antológiájáról született két kritika:
“Összességében nagyszerű válogatás ez, jól mutatja, hogy ahány ember, annyiféle felfogással közelít az íráshoz, és az is látszik, hogy valamennyien alázatos, komoly munkát végeznek.” – Judlorin
“Elöljáróban annyit, hogy egyik novellát sem sorolnám az ún. amatőr novellák közé (nem is szeretem ezt a szóhasználatot; egy írás vagy működik, vagy nem). Nyelvileg igényesebbek a magyar átlagnál.
Nem tisztán science fiction antológiáról van szó, mint például az Új Galaxisnál. De több szerzője is a műfaj határterületein bolyong, úgyhogy mindenképpen érdekes a kötet.” – SFinsider
Az első két kötet még az Animus Kiadónál jelent meg. Nagy sikere volt a rajongók körében, és jómagam is élveztem a művet. A kiadó azonban elállt a harmadik és negyedik kötet kiadásától, így azok a szerző magánkiadásában látnak napvilágot.
Az Avana Egyesület a 2009. évi Zsoldos Péter Díj nevezéseit várja a KIADÓKTÓL/SZERZŐKTŐL.
A díjra nevezhető minden magyar nyelven írt, első ízben 2008. április 1. és 2009. március 31. között – legalább 500 nyomtatott példányban – megjelent sci-fi témájú regény illetve egy szerzőtől maximum 3 novella.
“Egyetért azzal, hogy az irodalmi rendezvények népszerűsítik az olvasást? Most aktuális a Kaleidoszkóp versfesztivál, az ilyen programokon valóban célközönséggé válnak a tizenéves és huszonéves fiatalok?
Minden eszköz megragadandó, elragadó ahhoz, hogy a kortárs költészetet bekormányozzuk a potenciális olvasók körébe. Az oktatás történeti nézőpontú, ebből fakad irodalmi szocializációnknak az alapvető problémája: ha művészetről gondolkodunk, a művészet történetére gondolunk. Minden, ami körülvesz minket, „kortárs”, ez evidencia, kortárs módon fogyasztasz, kommunikálsz, közlekedsz, táplálkozol és tisztálkodsz, az iskolában az összes diszciplína kvázi naprakész. ”
folytatás: itt
A regény a Tuan Kiadónál jelent meg, és a megboldogult Trethon Judit szerkesztette. Sajnos már nem lehet megkérdezni tőle, hogy a borzalmasan megírt első fejezet miért így maradt benne. Talán olvasócsalogatónak, én viszont majdnem leraktam miatta a könyvet, ami kár lett volna.
Benyák Zoltán történetében megismerhetünk egy hatalmas várost, melynek alsó része, a Mélyváros, keveréke egy monumentális csatornának és pincesornak, és a bűnözés, a kilátástalanság és a mocsok helye. A város teteje a Felhősor, ahol a gazdagok élnek, és ahová besüt a nap. Kettő között az erősen védett Kapu biztosít átjárást. Kár, hogy a történeti hátteret nem dolgozta ki a szerző, a hazai SF változatos város-koncepciói közé még egy kerülhetett volna. Sajnos a város létrejöttéról ennyit tudunk: Tovább olvasom…
A közelgő díjkiosztó kapcsán újból kezembe vettem a könyvet, melyet néhány hónapja olvastam. Az Amnézia két nemzetség között dúló háborúba invitálja az olvasót. Bár a történetnek ez az alapja, a regényben (kivéve az elejét és a végét) mindez kevésbé dominál. A cselekmény igazi szála az amnéziában szenvedő főhős útkeresése.
A bevezető jelenetben megismerünk egy hírhedt századost (főhősünket, Oliver Parkot), aki az első oldalon agyonlövet két idős ember, két nőt, valamint egy gyereket. Na, meg lelő egy követ hajigáló bámészkodót. Háború van, az okok ilyenkor háttérbe kerülnek, azonban nem szerencsés kezdet, ha a regény további részében az olvasónak szimpatizálnia kell a karakterrel.
A következő oldalakon még inkább kitűnik; Oliver Park egy karrierista katona, aki ha szükséges, az előreléptetése miatt is örömmel gyilkol. Nem tesz jót a kezdésnek az sem, hogy a második-harmadik oldal igazából háttérmesélés, hogy az olvasó „képben legyen”.
A tökéletes trükk magyar fordítása a Képzelet Mesterei sorozatban jelent meg,
nem sokkal a Nolan fivérek azonos című mozifilmje után. Előbb láttam a filmet,
pont ez hozta meg a kedvet, hogy elolvassam a regényt, de így akaratlanul is
hasonlítgatásokba kezdtem. És hát a két alkotás más…
Tóth Csilla első regénye, a Körbe ég, 2007-ben látott napvilágot. Még elolvasás után sem tudom eldönteni, hogy a címbeli ég ige vagy főnév: mindkettő értelmezéssel megállná a helyét, és érzésem szerint az írónő szándékosan hagy libikókázni a két megoldás között.
A cselekmény egyszerű: Late és Haru, a két régi barát, hedonistán dorbézolja át az éjszakákat, gondjaik még hétköznapiak, és az ital úgyis feledteti – míg szembekerülnek a természetfelettivel. Haru válaszol a hívásra, Late viszont őrlődik, míg úgy dönt, eldobja magától az életét. És a könyv igazán csak itt kezdődik. Tovább olvasom…
